Van ilyen? Évente kevesebb mint egy kilométer
Sok találmánya van az emberiségnek, amely megmaradt egyszerű használati tárgynak. Például a golyóstoll, a telefax, a botmixer vagy a vasúti váltó. Nem keltenek érzelmet, rajongást, nem kötődünk hozzájuk. Elég, ha teszik a dolgukat. Az autók viszont – és különösképpen a cikkben szereplő két öreg Peugeot – teljesen más. Csavaros történet következik.
Tamás, aki jelenleg Szombathelyen él, hasonlóan sok magyar fiatalhoz, megszerezte a jogosítványát. Az első autóra nem volt sok pénze, és a szülei is azt mondták: jobb, ha a rutint valamilyen kisebb értékű autóval szerzi meg. Mivel a francia autók álltak hozzá közel, Tamás egy erősen használt Peugeot 306-ost választott első autónak. Akkor talán még nem tudta, hiszen a fiatalok tapasztalatlanságával és lelkesedésével bírt, hogy az első dolgok nagyon fontosak. Az első repülés, az első szerelem, az első autó…
Így a kis Peugeot-hoz – bár nem volt hibamentes – Tamás erősen kötődött. Szeretgette és szerelgette, tuningolta a szülei kertjében, használta, sok kalandot élt át vele és rengeteg emléke van róla.
Éppen ezért, amikor hirtelen esély nyílt rá, hogy néhány évvel később megvegyen egy másik 306-ost, nem sokat habozott. Ráadásul ez a második 306-os egészen különleges darab.
Hogy megértsük, miért, ugorjunk vissza az időben körülbelül 30 évet. A 1990-es évek elején Magyarországon fontos változások zajlottak: a KGST és a Varsói Szerződés búcsúzott, helyette jöttek a szabad választások és a piacgazdaság. Ez zajlott teljes Közép-Kelet Európában, s Európa másik fele meglátta a lehetőséget az új piacokban. A Peugeot-nál is tudták, hogy az emberek jobban fognak élni, emelkedni fog az életszínvonaluk, több pénzt fognak költeni, azaz sok új autót lehet nekik eladni. S noha ekkor még nem létezett a Peugeot Hungária mint importőr, aki összefogja a Peugeot magyarországi tevékenységét, a franciák munkához láttak.
Tisztában voltak vele, hogy hamarosan autók tíz- és százezreit adják el a régióban, és azokat karban is kell tartani, így Közép-Kelet Európában elsőként Szekszárdon létesült a Peugeot leendő szerviztechnikusait képző oktatási intézmény. A Peugeot-tanulók az 505-ös számú szakképző iskolában találtak otthonra (jelenleg Szekszárdi Szakképzési Központ), ahová a Peugeot motorokat, alkatrészeket és mindenféle célszerszámot küldött, hiszen az autószerelés és hibadiagnosztika nemcsak elméleti, hanem nagyon is kézzel fogható, gyakorlati dolog.
Ekkor került Szekszárdra négy darab Peugeot. Először a cikkünkben szereplő és az utókornak megóvott 106-os és 306-os, majd kicsivel később egy 806-os és 206-os is. Sőt, bizonyítva a Peugeot humorérzékét, a franciák küldtek egy 505 GT-t is, ha már az iskola is 505-ös számú volt.
Az autók vagonokban érkeztek Magyarországra, Franciaországban forgalomba helyezve sosem voltak, nem volt típusbizonyítványuk, ezért a hazai bürokrácia torkán is fennakadtak. Közel egy évet rostokoltak a vámraktárban, míg végre mehettek rendeltetési helyükre. A szekszárdi iskolában aztán oktatási segédeszközként folytatták karrierjüket, azaz kivételesen hasznosak voltak. A kis 106-os és a piros 306-os az autóvillamossági műhelyhez tartozott, nem hajtották őket.
A 306-os soha nem volt megbontva, az iskola diákjai csak elektromos mérésekre használták, a motortérben lévő elektromos köteg bontásán kívül nem bolygatták az autót. A belső műanyag elemeken is kizárólag olyan sérülés van, ami abból fakadt, hogy egy-egy fedelet sok ezerszer kipattintottak a helyéről, mértek egyet a mögötte lévő kábelen vagy csatlakozón, majd visszapattintották a helyére – nem meglepő, hogy néhánynak a füle nem bírta a fokozott igénybevételt.
A 306-os egyébként más szempontból is kivételes állapotban van. Hasonló korú autókban általában 380 ezer kilométer van, a nagyon megkíméltekben esetleg 38 ezer. Tamás autója viszont összesen harmincnyolc kilométert gurult, hiszen ez a táv jórészt akkor került bele, amikor ide-oda tologatták. Vagy most, amikor Tamás elvitte egy autókozmetikushoz, hogy szeretett autója kívül-belül teljes pompájában ragyoghasson.
Ahogy ő fogalmaz, nem azért vette a piros 306-ost, hogy hajtsa. Számára ez egy szobor, ám az ő szívének különösen kedves, hiszen az első autója szobra. Nem is tervezi, hogy sokat megy vele, (a kocsi csak I rendszámmal használható, forgalomba nem helyezhető), mert nem szeretné, ha a kilométer-számlálón nulláról átfordulna egyesre jobbról a harmadik számjegy. S szeretné megőrizni azt a makulátlan állapotot is, amelyben a teljesen rozsdamentes váz-, és fémszerkezet van.
Az újszerű állapot és a 38 megtett kilométer mellett más szempontból is különleges a 306-os. Olyan prototípusról van szó, amelyet előszériában gyártottak, azaz nem azonos a sorozatban gyártott, forgalomba hozott modellekkel. Az ilyen prototípusok általában a zúzdában végzik, a kis Peugeot-k azonban megmenekültek, és sok autószerelő tanonc tanult rajtuk. Az előszéria jelei számos helyen fellelhetők. A műanyag burkolatok nagy része például nem texturált, hanem natúr műanyag. A szériagyártás előtt ugyanis nem az a fontos, hogy az ajtópanel felülete pontosan olyan legyen, mint a szériakocsiban, hanem hogy pontosan illeszkedjen a helyére.
A 306-os motorja sem szokványos, legalábbis az európai piacon nem volt elérhető ebben a típusban. A korábbi 205-ös, 405-ös és 309-esben megtalálható XU5 kódú 1,6-os benzinmotor van benne, a motorszám 000036. Emellett az ülései sem egyeznek meg a szériamodellekkel, a 405-öshöz rendelhető szövettel vannak borítva, viszont vastagabbak, jobban párnázottak, mint egy átlagos ülés. A hátsó üléssoron nincs fejtámla – csupán két fejtámaszt imitáló kitüremkedés -, a széria 306-osok teljes értékű fejtámlákkal készültek. A beépített extrák egy része be sincs kötve; az infra adóvevős központi zárnak és a riasztónak csak a burkolata van meg, de hiányzik a vevőegység és a csatlakozók.
A 306-oshoz képest a szürke 106-os szinte ridegtartáson volt; ez a kocsi néha még a próbapadon is futott, így kicsit több benne a kilométer. Sőt, a kis Peugeot-t Franciaországban a gyár minőségellenőrző szakemberei is hajtották, és kis füzetecskében vezették a menetpróbák során tapasztaltakat (itt-ott zörög valami, zajos a fék satöbbi), s meglepő módon a kocsival együtt ez a füzet is utat talált Magyarországra.
Tamásnak, a 306-os tulajdonosának Youtube-csatornája van, saját autója történetét már elkezdte feldolgozni, de tervben van a 106-os képi bemutatása is.
ILLUSZTRÁCIÓK: YOUTUBE
