A Lexus, ami 50 millió dollárt ért, és végül 2500-ért adták el
Az autóiparban és azon kívül úgy születnek az ígéretes, innovatív fejlesztések, mint gombák eső után – és többségük ugyanilyen észrevétlen el is tűnik anélkül, hogy eljutna a sorozatgyártásig. Ez lett a sorsa a világ legfejlettebb futómű-technológiájának is, amely – nem meglepő – egy Lexus LS fedélzetén debütált bő 20 éve…
A Bose név hallatán legtöbbünknek audiorendszerek jutnak az eszébe. A cég azonban más területeken is hasznosította a hanghullámokkal, illetve azok aktív kioltásával kapcsolatos kutatásait és tapasztalatait. Építettek például egy olyan kamionos vezetőülést, amely nem csupán kényelmesen rugózott, de minden körülmények között azonos pozícióban is tartotta az ülést, és ezzel a sofőrt. Másik fontos autóipari fejlesztésük húsz évet és 100 millió dollárt emésztett fel, és bár a mérnökök munkájának végül áttételesen meglett a gyümölcse, a sikerhez már semmi köze nem volt a vállalatnak.
A történet nagyközönség számára látható szakasza 2004-ben vette kezdetét, amikor a Bose bemutatta futóműfejlesztését, amely nem egyszerűen forradalmasította a rugózás és a csillapítás vezérlését, hanem mintha egy idegen civilizációtól ellopott technológiát hozott volna el a XXI. századi, primitív földi valóságba. Az egy dolog, hogy rugók és lengéscsillapítók helyett a karosszéria mind a négy sarkában külön lineáris villanymotor biztosította a kerekek kontrollált fel- és lefelé irányuló mozgását, de ezeknek az aktív rugóstagoknak az egyedi vezérlését az autó előtti útfelület minőségét érzékelő és kielemző szenzorrendszerre bízták. Miközben egy hagyományos futómű akkor kezd el dolgozni, amikor a jármű belehuppan egy kátyúba, ráhajt egy felgyűrt aszfaltú útszakaszra vagy fekvőrendőrrel találkozik, a Bose találóan varázsszőnyeg (Magic Carpet) névre keresztelt technológiája előre gondolkodott. Már az útegyenetlenséget megelőzően úgy állította be mind a négy futómű paramétereit, a szabad hasmagasságtól kezdve a „rugó keménységéig” (azaz a villanymotor ellenállásáig), hogy az autó rezzenéstelenül, minimális hossz- vagy oldalirányú dőlést sem engedélyezve haladjon át az akadályon.
Hogy a korszakalkotó technológia tudását hitelesen demonstrálhassák, a Bose ahhoz a típushoz nyúlt, amelyre az elmúlt tíz évben egyöntetűen etalonként tekintett a világ a tökéletes rugózás, a felülmúlhatatlan menetkomfort terén: ez pedig az első generációs Lexus LS szedán volt. Vásároltak három autót: kettőt átalakítottak, egyet pedig viszonyítási alapként meghagytak eredeti állapotában – ha valami jobb egy Lexus LS-nél, az már valami, gondolhatták.
A tervek ambiciózusak voltak, az autóiparnak egy emberként esett le az álla, a high end autógyártók sorban álltak a Bose irodája előtt, ám amikor megismerték a költségeket, illetve a rendszert kiszolgáló hardver tömegét és helyigényét, lógó orral távoztak. A projekt 100 millió dolláros költségvetésébe nem fért bele, hogy a technológia csillagászati árát emészthető szintre szelídítsék. Néhány hiperluxus márka így is mutatott némi érdeklődést, ám idővel mindenkiben kihunyt a lelkesedés.
2016-ban az USA egyik országos televíziós csatornáján felmelegítették a történetet, és ismét demonstrálták az autók képességeit. Itt mutatták be azt a szakmai körökben ikonikussá vált kísérletet, amelyben a Magic Carpet rendszerrel felszerelt Lexus nekifutásból átugrott egy 15×5 centiméteres keresztmetszetű deszkát… Mint hamarosan kiderült, tudatos lehetett az időzítés, mert a Bose egy éven belül tokkal-vonóval eladta a teljes projektet egy ClearMotion nevű cégnek. Ők 2018-ra sorozatgyártásba ígérték az általuk digitális futóműrendszernek átkeresztelt megoldást – ma már persze tudjuk, hogy ebből semmi nem lett, a ClearMotion befagyasztotta a projektet, az ekkor már huszonöt éves kísérleti prototípusokat pedig eladták egyik alkalmazottjuknak: Tom McVay tesztmérnöknek.
McVay a szériaállapotú (szürke) autót napi rohangálós járműnek használta, az egyik tesztautót (az ezüst színűt) pedig szép lassan szétbontotta, hogy az abból kiszerelt alkatrészekkel tartsa működőképes állapotban a másikat. Dicstelen vég egy olyan autónak, amely egy százmillió dolláros projekt mindössze két végtermékének az egyike, de hát ilyen kegyetlen a valóság…
És persze még kegyetlenebb is tud lenni: McVAy 2024-ben úgy döntött, túlad a világ ekkor már egyetlen Magic Carpet futóművel szerelt kísérleti járművén. A Facebook Piactéren 2500 dollárért – csak készpénzes vevőknek, csere nem érdekel – kótyavetyélte le a technológiai csodát. Az új tulajdonos talán nem is tudta, micsoda kincs került a birtokába: neki csak az 1UZ blokk kellett, amit beépített korabeli (1995-ös) Toyota 4Runner terepjárójába, a megcsonkított autót pedig sorsára hagyta.
Happy endet ígértünk a cikk legelején. Nos, sem a Lexus, sem a Bose szempontjából nem bizonyult sikeresnek a kaland, a ClearMotion viszont végül mégis csak megépítette a technológia szériaváltozatát – igaz, ebben villanymotorok helyett elektro-hidraulikus elemek emelik és süllyesztik az autót, az eredeti Bose szoftver módosított verziójának parancsait követve. A ClearMotion több autógyártóval is tárgyal a rendszer alkalmazásáról, a kínai Nio pedig már be is építette azt ET9 típusjelzésű, felsőkategóriás szedánjába. A speciális aktív futómű képességeit látványos módon demonstrálta a Nio: az eltolva elhelyezett fekvőrendőrökön úgy haladt át a nagy limuzin, hogy közben egy csepp pezsgő sem ömlött ki az autó orrára halmozott poharakból…
Ismerős valahonnan? Úgy bizony, a motorházfedélen gúlába állított, rezzenéstelenül helyükön maradó pezsgőspoharak ötletét történetesen az eredeti Lexus LS400 emlékezetes reklámfilmjéből vette át a Nio. Évtizedek múltán így zárul be tehát a kör, visszakanyarítva a Lexus LS-hez azt a történetet, amelyben ugyan mellékszerepet játszott csupán, ám nélküle nem lett volna teljes, hiteles a mutatvány.
Fotók: Slash Gear, The Drive, YouTube
